A borostyán igen jó hatással van a különféle bőrbetegségekre, használhatjuk kelések, furunkulusok és ekcéma, afta, bőrkiütések, psoriasis, övsömör, allergia és szemölcsök esetében is. Mivel a fejbőr is bőr, a borostyán alkalmas korpásodás ellen is.
A légutakra is kifejti gyógyító hatását. Használhatjuk a tüdő erősítésére,mandulagyulladás, köhögés, asztma, krónikus hörghurut esetén.
A borostyán a kisgyermekek fogzásakor is hasznos segítséget nyújt. Ugyanígy használhatjuk felnőttek fogínygyulladása esetén is.
Általában elősegíti a sebek gyógyulását is.
Használják például reumatikus panaszok, ín- és izületi gyulladások, váll- és nyakmerevedés, a gerincoszlop problémái és megbetegedése, lumbágó és csípőizületi gyulladás esetében.
Jótékony hatással van a májra és epére, vesére, lépre, és az emésztésre is.
Melengető energiája javítja és nyugtatja a kedélyt, megszünteti a félelmeket és a depressziót.
Energiája önbizalommal tölt el, segítségével gondtalanabbul élhetjük az életet. Gyakran megszünteti a stressz okozta fejfájást és a migrént is.

Mondák:

A borostyán eredetét, származását nagyon sokáig lengték körül különböző mítoszok, és mondák. A történetek egy része még ma is ismeretes:

Az ókori görögök például Phaeton mítoszában hittek. E szerint egyszer Phaeton ellopta apja Napfény Szekerét és azt az égbe hajtotta. Azonban elveszítette uralmát a szekér felett, ami leesett és felégette Afrika földjét és az ott élő embereket. Ez haragra gerjesztette Zeuszt, és villáma megölte Phaetont Az ifjú teste az Eridan folyóba esett, ahol nővérei, a Heliadák találták meg. Annyira sírtak testvérük halála után, hogy a feldühödött Zeusz fává változtatta őket. Megkövült könnyeiknek tartották a borostyánt.

***

A lengyel legenda így hangzik:

Egyszer volt egy gyönyörű hercegnő, akit Jurata-nak és egy csodálatos borostyánpalotában élt. Nagyon magányos és szomorú volt. Egy napon azonban találkozott egy szegény, ám jóképű halásszal. Egymásba szerettek.

Amikor a Tengerek Királya felfedezte vonzalmukat, feldühödött. Vihart kavart és megölte a halászt. Aztán a hercegnőt is megölte és lerombolta a palotát, melynek apró darabjai a tenger mélyére hullottak. Viharok idején a Balti-tenger borostyán-darabokat szór a partra, hogy emlékeztessen bennünket e pár nagy szerelmére és a Tengerek Királyának féktelen hatalmára.

Babonák és hagyományok:

Az ókori Görögországban a borostyánt füstölőként használták. Úgy gondolták, hogy a borostyán füstje ellazítja a testet, frissíti az elmét, erősíti az immunrendszert és megváltoztatja a levegő ionszerkezetét.

***

A szlávok szerint a borostyán szerencsét hoz.

***

A borostyánt a szüzesség ellenőrzésére is használták a múltban. Kétes esetben a lánynak borostyán főzetet kellett innia. Azt gondolták, hogy egy lány, aki elveszítette szüzességét, a folyadék elfogyasztása után azonnal vizelni kezd.

***

Ha egy férfi első ajándéka egy nőnek borostyánból készült, hamarosan összeházasodnak.

***

A XVII. században a szlávok azt tartották a halottakról, hogy „elmentek borostyánt bányászni”.

***

A lengyelek gyógyszerként használták a borostyánt. A fekete borostyán különösen értékes volt, mert azt képzelték, hogy elűzi az ördögöt, véd a feketemágiától és a kígyóktól. Arra is használták, hogy megátkozzák az ellenséget.

***

A XIX. században az emberek még mindig hittek abban, hogy a borostyán használható a reuma, a láz, a hisztéria vagy görcsök kezelésére. Egy angol orvos, Benet, borostyánt írt fel tuberkulózisra.

***

A kínaiak már a középkorban tudták, hogy a borostyán az ősi fenyők gyantájából keletkezik, és az olykor bennük talált rovarokról írásaikban külön megemlékeztek. A borostyán mindig igen kedvelt volt, a kínai igények kielégítése végett főként Burmából (Myangmar) és Közép-Ázsiából importáltak borostyánt nagyobb mennyiségben. Kínában a bátorságot szimbolizálja, neve (hupo) egybecseng a "tigrislélek" (hu po) szóéval, a tigris pedig főként bátorságáért méltányolt vadállat. A korai időkben úgy vélték, hogy a halott tigrisek lelke jelenik meg borostyánként a földön.

Érdekes adatok:

Szintén az Ókorban, a görögök fedezték fel, hogy ha megdörzsölik a borostyánt egy szövetdarabbal (gyapjú), az vonzza a papírt, a füvet vagy a tollakat. Ezt a jelenséget abban az időben csodának tartották. Így ők a borostyánt „A szent kő”-nek nevezték.

***

A rómaiak lyncuriumnak nevezték a borostyánt, ami azt jelenti: hiúzvizelet. Az egyiptomi szó a borostyánra „anbar” volt, ami ennek jellegzetes aromájára utal. Az anbar név a közkedvelt arab illat, az ambra nevéből származik. Úgy hitték, hogy a borostyán (és az ambra) a tenger mélyéről ered.

A németek Bernsteinnek nevezik a borostyánt, ami a ’brennender Stein’, azaz „az égő kő„ kifejezésből származik.

***

A világ legnagyobb borostyánját Burma(i) Borostyánnak hívják. Ez a londoni British Múzeum tulajdona. Súlya 33 font (=14968,8 g). A legnagyobb balti szukcinit-et Kamien Pomorskiban fedezték fel 1860-ban. Súlya: 21,5 font (=9752,4 g).

***

2000. februárjában Dariusz Drabikowski és Henryk Jankowski prelátus elhatározták, hogy megépítik a Borostyán Oltárt. A tervezet szerint az Oltár 5500 font nyersanyagból készül majd el, 12 yard (=10,968 m) magas és majdnem 7 yard (=6,398 m) széles lesz. A szárnyasoltár középső része magába foglal egy Szent Szűzről készült képet. A Borostyán Oltár emléket állít az 1970. decemberében Gdanskban elhunyt munkásoknak.

***

A 19. században egy kézműves olyan gépet kezdett használni ami vágta és polírozta a borostyánt. Csak Kurpianszék készítenek kézzel gyártott borostyán árucikkeket. Termékeik óriási szenzációt jelentetek az 1878-as Világkiállításon.

Eredet:

A balti vagy keleti borostyánkő 37-42 millió évvel ezelőtt keletkezett. Ezalatt az idő alatt a fák gyantája megkeményedett, és széttöredezett, amely kialakította a balti borostyán egyedi varázsát.
Abban az időben amikor a borostyánkő el kezdett formálódni egy Fenno-Sarmatia nevű anyag fedte a mai Skandinávia területét, mialatt a mostani Európa a Thetys tenger alatt feküdt. A kontinens belsejéből az Eridan folyó szállította a növények nedveit, és deltájában tette le hordalékát, amely a mai Gdansk öble. Itt található a legnagyobb borostyánkő lelőhely. Fenno-Sarmatia-t eocén borostyán erdő borította. Ez egy vegyes erdő volt, főleg fenyők és tölgyfák, a Pinus succinifera nevű fenyő által termelt gyantával, amely a legfontosabb fajta volt. Itt-ott magnóliák, mamutfenyők és cimetfák nőttek. Tuják és ciprusok egyaránt bőségesen teremtek, mint ahogy az aljnövényzetben a mohák és a páfrányok. Az aljnövényzet valószínűleg átitatódott vízzel, máskülönben a fákról lecsorduló folyékony gyantát elnyelte volna a talaj.
A balti borostyán (succinit) egy 40 millió évre visszatekintő őskövület. 3-8%-ig tartalmaz borostyánsavat. Más megkövült gyanták ( pl. retinite) csak kevesebbet, vagy egyáltalán nem tartalmaz ilyen savat. A legtöbb őskövület retinite.
A borostyán természetes színe a világossárga, vagy a méz szín. Ez valószínűleg a történelem előtti Pinus succinifera gyantájának színe. Más típusú borostyánok sötétebb színe az oxidáció eredménye. A külső réteg gyakran egyenetlen és töredezett, ezt hívják kéregnek. A fehér és opálos borostyán színét, buborékos szerkezetének köszönheti. A borostyán színe, és átlátszóságának foka a benne található levegőbuborékok számától és méretétől függ. Egy igazán habos darab akár egymillió buborékot is tartalmazhat négyzetcentiméterenként.

Összetétel:

Szén: 61 - 81%

Hidrogén: 8,5 - 11%

Keménység: 2,0 - 2,5 a Mohs skálán (kissé keményebb mint a gipsz)

Sűrűség: 0,96 - 1,096 g/cm³ (a borostyánkő úszik a víz felszínén)

Olvadási pont: 548,6 - 572 °F

Gyűjtés, bányászat:

A legrégebbi és legegyszerűbb módszer, hogy hozzájussunk a borostyánkőhöz, ha összegyűjtjük a tengerparton. A legnagyobb lelőhely a Balti – tenger alján található. A vihar által keltett hullámok gyakran partra sodorják a borostyánkövet. Régebben speciális halászhálót használtak a borostyánkő felszedésére.

A másik módszer a „kotorászás”. Egykoron az emberek hosszú botokkal kutatták a tengerfeneket. A borostyánkő homokkal és kövekkel fedve található a tenger alján. Ha a homokot és a köveket „elkotorjuk” a borostyánkő a felszínre jön, lebeg.

Ukrajnában néhány olyan bánya van, amely csak egy üreg, amit fából készült palánk vesz körül. A nagyobb kőbányákban is külszíni fejtéssel dolgoznak. Ezek hozzák a legnagyobb nyereséget. A bányászok mechanikus pumpát használnak, hogy eltávolítsák a vizet az aljzatról. Ezután hálót vesznek, és kifogják az úszkáló borostyán köveket.

Zárványok:

A fákról lefolyó folyékony gyanta halálos csapdát jelentett minden állatra, amely az eocén erdőben élt, vagy arra járt. Repülő rovarok ültek a süppedős gyantacseppben. Az erdő legkisebb mozgó lakója is csapdába eset a hömpölygő gyantafolyamban. A növényeket is tőrbe csalta a lecsöppenő gyantacsepp, míg az ugráló állatok vagy bele léptek, vagy bele estek a gyantapocsolyába. Azokat a teremtményeket, amelyek egy nagyobb darab borostyánba zárva csapdába maradtak, hívják zárványoknak. Megőrizve negyven millió évet, szépségükkel gyönyörűséget okoznak a műértőknek, és kifizetődő témát adnak a tudományos munkának. A borostyánokban csaknem kizárólag gerinctelen állatokat találunk. Az egyetlen gerincesek, amely teljesen ép állapotban megmaradtak, gyíkok voltak. A madarak és az emlősök is letették névjegyüket toll és szőr formájában. Az eocén borostyánerdő rovarvilágában a kétszárnyú rovarok voltak az uralkodó faj.

A borostyán fákat gyakran látogatták hangyák és levéltetvek, melyek valószínűleg átrágták magukat a fatörzsön élelem után kutatva. Szintén az eocén borostyánerdő lakói voltak a bogarak, és egyéb repülő rovarok. A termeszeket szintén meg lehetet találni az erdőben. Manapság ilyen rovarok csak a meleg éghajlaton élnek. Egy igen ritka áldozata a gyantának a kérész volt, amely csak egy napig élt. A borostyánban általában csak kifejlett rovarokat találunk. A kevésbé mozgékony lárva alakokkal, jóval ritkábban találkozunk.

A pókfélék közül leggyakrabban atkákat láthatunk. Habár igaz, hogy mikroszkópikus méreteik miatt gyakran észrevétlenek maradnak. A pókok gyakran a borostyán csapdába ejtik zsákmányukat. Néhány esetben áldozataikkal együtt találjuk meg őket. A hosszú lábú kaszáspókok képesek voltak kiszabadulni csapdájukból, csak a lábaikat hagyták ott bizonyíték gyanánt. Sajnos, néha egész példányokat is lehet találni. Az eocén gyantában nem csak részletek maradtak meg a morfológiai szerkezetekből. A borostyánt vizsgálva tanúi lehetünk a legfontosabb eseményeknek. A mostanában talált zárványokra alapozva, következtetni tudunk az eocén korabeli gyanta formájára. Valószínűleg igen folyékony volt, egy igen kis méretű atka teljesen elsüllyedt benne.

A borostyánban megőrizve maradt a negyven millió évvel ezelőtti világ egy kis részlete. Ami megmaradt, hovatovább, lehetővé teszi számunkra, hogy igen pontosan létrehozhatjuk az egykori borostyán erdőt. Talán egy nap, köszönet ezeknek a néma szemtanuknak, a borostyán összes titkára fény derül.