Agrianna Ékszer Webáruház

Mindent a borostyánról

A borostyán, ez a különleges anyag, évezredek óta nagy becsben áll. A régészek már a kõkorszaki leletek között is találtak borostyánból készült szobrocskákat, ékszereket, amuletteket. S bár a borostyán-relikviák egész kollekciói megtalálhatók világszerte, érdemes tudni, hogy eredeti származási helyük csaknem teljesen a Balti-tenger medencéjének régiójára korlátozódik. Nem véletlen tehát, hogy a borostyán fontos szerepet játszik a Balti-tenger déli partjának területén, és a városok történelmében. Gedania és Königsberg (mai neveiken: Gdansk és Kaliningrad) ma is a borostyán megmunkálására épülõ kézmûves ipar központjai. Ennek a különleges anyagnak a feldolgozási technikái újra és újra megváltoztak az évszázadok során, a történelem viharos korszakaiban a népi iparmûvészet õrizte a tradíciókat.

Ám a Balti-tenger a borostyán utazásainak csupán végsõ szakaszát képviseli. Ez a kõ egy, kb. 40 millió éves gyantásodott fosszília, mely egy máig ismeretlen tûlevelû fafajtához kötõdik. Kis keménysége, alacsony hõvezetõ-képessége, titokzatos elektrosztatikus vonzása és éghetõsége miatt a borostyánt a kezdetektõl a mágikus kövek közé sorolták. Mindenféle betegségek gyógyítására használták: gyomorbántalmakra, lázra, gyulladásokra egyaránt alkalmazták. Az emberek rendületlenül hittek abban, hogy a borostyán megõrzi fiatalságukat, szépségüket, egészségüket. Jelenleg Lengyelországban homeopátiai gyógyszertárak árulnak borostyánkenõcsöket, borostyánszeszt, és cseppeket.

A borostyán tehát napjainkig megõrizte õsi varázsát. Ezt bizonyítja a kreatív lengyel mûvészek által készített ékszerek, dísztárgyak népszerûsége is. A kõ természetes szépsége, egy darabon belül a többszínû megjelenés, és a kézmûvesipar elhivatottsága a magas minõség iránt mind ahhoz járulnak hozzá, hogy a borostyánból készült különlegességek ma is kedveltek szerte a világon. Készítõik arra törekednek, hogy megõrizzék a kövek természetes alakját, és ezüst diszkrét hozzáadásával kiemeljék sejtelmes báját.

Igyekszünk érdekes információkkal szolgálni mindazok számára, akiket magával ragadott a borostyánkõ csodálatos világa. Reméljük, cikkeinkkel sokak információéhségét csillapítjuk! Kellemes olvasást kívánunk!

      
 

Ezotéria és gyógyítás

A borostyánhoz hozzárendelhetõ:
Csakra: napfonat - csakra
Csillagjegy : Ikrek, Oroszlán, Szûz, Skorpió, Nyilas, Bak, Vízöntõ
Elem: levegõ, kevés tûz

Tulajdonságai:
Színe: mézsárga, narancssárga, sárgásfehér átlátszótól az átlátszatlanig

Sajátossága:
Ha kézbe vesszük a borostyánt, a többi kõhöz képest könnyûnek és melegnek érezzük.

A borostyán igen jó hatással van a különféle bõrbetegségekre, használhatjuk kelések, furunkulusok és ekcéma, afta, bõrkiütések, psoriasis, övsömör, allergia és szemölcsök esetében is. Mivel a fejbõr is bõr, a borostyán alkalmas korpásodás ellen is.
A légutakra is kifejti gyógyító hatását. Használhatjuk a tüdõ erõsítésére,mandulagyulladás, köhögés, asztma, krónikus hörghurut esetén.
A borostyán a kisgyermekek fogzásakor is hasznos segítséget nyújt. Ugyanígy használhatjuk felnõttek fogínygyulladása esetén is.
Általában elõsegíti a sebek gyógyulását is.
Használják például reumatikus panaszok, ín- és izületi gyulladások, váll- és nyakmerevedés, a gerincoszlop problémái és megbetegedése, lumbágó és csípõizületi gyulladás esetében.
Jótékony hatással van a májra és epére, vesére, lépre, és az emésztésre is.
Melengetõ energiája javítja és nyugtatja a kedélyt, megszünteti a félelmeket és a depressziót.
Energiája önbizalommal tölt el, segítségével gondtalanabbul élhetjük az életet. Gyakran megszünteti a stressz okozta fejfájást és a migrént is.
 

Hagyományok és mondák

Mondák:

A borostyán eredetét, származását nagyon sokáig lengték körül különbözõ mítoszok, és mondák. A történetek egy része még ma is ismeretes:

Az ókori görögök például Phaeton mítoszában hittek. E szerint egyszer Phaeton ellopta apja Napfény Szekerét és azt az égbe hajtotta. Azonban elveszítette uralmát a szekér felett, ami leesett és felégette Afrika földjét és az ott élõ embereket. Ez haragra gerjesztette Zeuszt, és villáma megölte Phaetont Az ifjú teste az Eridan folyóba esett, ahol nõvérei, a Heliadák találták meg. Annyira sírtak testvérük halála után, hogy a feldühödött Zeusz fává változtatta õket. Megkövült könnyeiknek tartották a borostyánt.

***

A lengyel legenda így hangzik:

Egyszer volt egy gyönyörû hercegnõ, akit Jurata-nak és egy csodálatos borostyánpalotában élt. Nagyon magányos és szomorú volt. Egy napon azonban találkozott egy szegény, ám jóképû halásszal. Egymásba szerettek.

Amikor a Tengerek Királya felfedezte vonzalmukat, feldühödött. Vihart kavart és megölte a halászt. Aztán a hercegnõt is megölte és lerombolta a palotát, melynek apró darabjai a tenger mélyére hullottak. Viharok idején a Balti-tenger borostyán-darabokat szór a partra, hogy emlékeztessen bennünket e pár nagy szerelmére és a Tengerek Királyának féktelen hatalmára.


Babonák és hagyományok:

Az ókori Görögországban a borostyánt füstölõként használták. Úgy gondolták, hogy a borostyán füstje ellazítja a testet, frissíti az elmét, erõsíti az immunrendszert és megváltoztatja a levegõ ionszerkezetét.

***

A szlávok szerint a borostyán szerencsét hoz.

***

A borostyánt a szüzesség ellenõrzésére is használták a múltban. Kétes esetben a lánynak borostyán fõzetet kellett innia. Azt gondolták, hogy egy lány, aki elveszítette szüzességét, a folyadék elfogyasztása után azonnal vizelni kezd.

***

Ha egy férfi elsõ ajándéka egy nõnek borostyánból készült, hamarosan összeházasodnak.

***

A XVII. században a szlávok azt tartották a halottakról, hogy „elmentek borostyánt bányászni”.

***

A lengyelek gyógyszerként használták a borostyánt. A fekete borostyán különösen értékes volt, mert azt képzelték, hogy elûzi az ördögöt, véd a feketemágiától és a kígyóktól. Arra is használták, hogy megátkozzák az ellenséget.

***

A XIX. században az emberek még mindig hittek abban, hogy a borostyán használható a reuma, a láz, a hisztéria vagy görcsök kezelésére. Egy angol orvos, Benet, borostyánt írt fel tuberkulózisra.

***

A kínaiak már a középkorban tudták, hogy a borostyán az õsi fenyõk gyantájából keletkezik, és az olykor bennük talált rovarokról írásaikban külön megemlékeztek. A borostyán mindig igen kedvelt volt, a kínai igények kielégítése végett fõként Burmából (Myangmar) és Közép-Ázsiából importáltak borostyánt nagyobb mennyiségben. Kínában a bátorságot szimbolizálja, neve (hupo) egybecseng a "tigrislélek" (hu po) szóéval, a tigris pedig fõként bátorságáért méltányolt vadállat. A korai idõkben úgy vélték, hogy a halott tigrisek lelke jelenik meg borostyánként a földön.

 


Érdekes adatok:

Szintén az Ókorban, a görögök fedezték fel, hogy ha megdörzsölik a borostyánt egy szövetdarabbal (gyapjú), az vonzza a papírt, a füvet vagy a tollakat. Ezt a jelenséget abban az idõben csodának tartották. Így õk a borostyánt „A szent kõ”-nek nevezték.

***

A rómaiak lyncuriumnak nevezték a borostyánt, ami azt jelenti: hiúzvizelet. Az egyiptomi szó a borostyánra „anbar” volt, ami ennek jellegzetes aromájára utal. Az anbar név a közkedvelt arab illat, az ambra nevébõl származik. Úgy hitték, hogy a borostyán (és az ambra) a tenger mélyérõl ered.

A németek Bernsteinnek nevezik a borostyánt, ami a ’brennender Stein’, azaz „az égõ kõ„ kifejezésbõl származik.

***

A világ legnagyobb borostyánját Burma(i) Borostyánnak hívják. Ez a londoni British Múzeum tulajdona. Súlya 33 font (=14968,8 g). A legnagyobb balti szukcinit-et Kamien Pomorskiban fedezték fel 1860-ban. Súlya: 21,5 font (=9752,4 g).

***

2000. februárjában Dariusz Drabikowski és Henryk Jankowski prelátus elhatározták, hogy megépítik a Borostyán Oltárt. A tervezet szerint az Oltár 5500 font nyersanyagból készül majd el, 12 yard (=10,968 m) magas és majdnem 7 yard (=6,398 m) széles lesz. A szárnyasoltár középsõ része magába foglal egy Szent Szûzrõl készült képet. A Borostyán Oltár emléket állít az 1970. decemberében Gdanskban elhunyt munkásoknak.

***

A 19. században egy kézmûves olyan gépet kezdett használni ami vágta és polírozta a borostyánt. Csak Kurpianszék készítenek kézzel gyártott borostyán árucikkeket. Termékeik óriási szenzációt jelentetek az 1878-as Világkiállításon.
 

Keletkezése, eredete

Eredet:


A balti vagy keleti borostyánkõ 37-42 millió évvel ezelõtt keletkezett. Ezalatt az idõ alatt a fák gyantája megkeményedett, és széttöredezett, amely kialakította a balti borostyán egyedi varázsát.
Abban az idõben amikor a borostyánkõ el kezdett formálódni egy Fenno-Sarmatia nevû anyag fedte a mai Skandinávia területét, mialatt a mostani Európa a Thetys tenger alatt feküdt. A kontinens belsejébõl az Eridan folyó szállította a növények nedveit, és deltájában tette le hordalékát, amely a mai Gdansk öble. Itt található a legnagyobb borostyánkõ lelõhely. Fenno-Sarmatia-t eocén borostyán erdõ borította. Ez egy vegyes erdõ volt, fõleg fenyõk és tölgyfák, a Pinus succinifera nevû fenyõ által termelt gyantával, amely a legfontosabb fajta volt. Itt-ott magnóliák, mamutfenyõk és cimetfák nõttek. Tuják és ciprusok egyaránt bõségesen teremtek, mint ahogy az aljnövényzetben a mohák és a páfrányok. Az aljnövényzet valószínûleg átitatódott vízzel, máskülönben a fákról lecsorduló folyékony gyantát elnyelte volna a talaj.
A balti borostyán (succinit) egy 40 millió évre visszatekintõ õskövület. 3-8%-ig tartalmaz borostyánsavat. Más megkövült gyanták ( pl. retinite) csak kevesebbet, vagy egyáltalán nem tartalmaz ilyen savat. A legtöbb õskövület retinite.
A borostyán természetes színe a világossárga, vagy a méz szín. Ez valószínûleg a történelem elõtti Pinus succinifera gyantájának színe. Más típusú borostyánok sötétebb színe az oxidáció eredménye. A külsõ réteg gyakran egyenetlen és töredezett, ezt hívják kéregnek. A fehér és opálos borostyán színét, buborékos szerkezetének köszönheti. A borostyán színe, és átlátszóságának foka a benne található levegõbuborékok számától és méretétõl függ. Egy igazán habos darab akár egymillió buborékot is tartalmazhat négyzetcentiméterenként.

 

Összetétel:

Szén: 61 - 81%

Hidrogén: 8,5 - 11%

Keménység: 2,0 - 2,5 a Mohs skálán (kissé keményebb mint a gipsz)

Sûrûség: 0,96 - 1,096 g/cm3 (a borostyánkõ úszik a víz felszínén)

Olvadási pont: 548,6 - 572 °F


Gyûjtés, bányászat:

 

A legrégebbi és legegyszerûbb módszer, hogy hozzájussunk a borostyánkõhöz, ha összegyûjtjük a tengerparton. A legnagyobb lelõhely a Balti – tenger alján található. A vihar által keltett hullámok gyakran partra sodorják a borostyánkövet. Régebben speciális halászhálót használtak a borostyánkõ felszedésére.


A másik módszer a „kotorászás”. Egykoron az emberek hosszú botokkal kutatták a tengerfeneket. A borostyánkõ homokkal és kövekkel fedve található a tenger alján. Ha a homokot és a köveket „elkotorjuk” a borostyánkõ a felszínre jön, lebeg.

Ukrajnában néhány olyan bánya van, amely csak egy üreg, amit fából készült palánk vesz körül. A nagyobb kõbányákban is külszíni fejtéssel dolgoznak. Ezek hozzák a legnagyobb nyereséget. A bányászok mechanikus pumpát használnak, hogy eltávolítsák a vizet az aljzatról. Ezután hálót vesznek, és kifogják az úszkáló borostyán köveket.

Zárványok:

A fákról lefolyó folyékony gyanta halálos csapdát jelentett minden állatra, amely az eocén erdõben élt, vagy arra járt. Repülõ rovarok ültek a süppedõs gyantacseppben. Az erdõ legkisebb mozgó lakója is csapdába eset a hömpölygõ gyantafolyamban. A növényeket is tõrbe csalta a lecsöppenõ gyantacsepp, míg az ugráló állatok vagy bele léptek, vagy bele estek a gyantapocsolyába. Azokat a teremtményeket, amelyek egy nagyobb darab borostyánba zárva csapdába maradtak, hívják zárványoknak. Megõrizve negyven millió évet, szépségükkel gyönyörûséget okoznak a mûértõknek, és kifizetõdõ témát adnak a tudományos munkának. A borostyánokban csaknem kizárólag gerinctelen állatokat találunk. Az egyetlen gerincesek, amely teljesen ép állapotban megmaradtak, gyíkok voltak. A madarak és az emlõsök is letették névjegyüket toll és szõr formájában. Az eocén borostyánerdõ rovarvilágában a kétszárnyú rovarok voltak az uralkodó faj.


A borostyán fákat gyakran látogatták hangyák és levéltetvek, melyek valószínûleg átrágták magukat a fatörzsön élelem után kutatva. Szintén az eocén borostyánerdõ lakói voltak a bogarak, és egyéb repülõ rovarok. A termeszeket szintén meg lehetet találni az erdõben. Manapság ilyen rovarok csak a meleg éghajlaton élnek. Egy igen ritka áldozata a gyantának a kérész volt, amely csak egy napig élt. A borostyánban általában csak kifejlett rovarokat találunk. A kevésbé mozgékony lárva alakokkal, jóval ritkábban találkozunk.

 

A pókfélék közül leggyakrabban atkákat láthatunk. Habár igaz, hogy mikroszkópikus méreteik miatt gyakran észrevétlenek maradnak. A pókok gyakran a borostyán csapdába ejtik zsákmányukat. Néhány esetben áldozataikkal együtt találjuk meg õket. A hosszú lábú kaszáspókok képesek voltak kiszabadulni csapdájukból, csak a lábaikat hagyták ott bizonyíték gyanánt. Sajnos, néha egész példányokat is lehet találni. Az eocén gyantában nem csak részletek maradtak meg a morfológiai szerkezetekbõl. A borostyánt vizsgálva tanúi lehetünk a legfontosabb eseményeknek. A mostanában talált zárványokra alapozva, következtetni tudunk az eocén korabeli gyanta formájára. Valószínûleg igen folyékony volt, egy igen kis méretû atka teljesen elsüllyedt benne.


A borostyánban megõrizve maradt a negyven millió évvel ezelõtti világ egy kis részlete. Ami megmaradt, hovatovább, lehetõvé teszi számunkra, hogy igen pontosan létrehozhatjuk az egykori borostyán erdõt. Talán egy nap, köszönet ezeknek a néma szemtanuknak, a borostyán összes titkára fény derül.

Fémallergia

Szinte alig akad olyan ember, akin ne látnánk gyûrût, nyakláncot vagy fülbe-valót. Az ékszerek viselése nagyon régi szokás. Az elsõ példányok csontokból, kagylókból készültek. A mai ékszereket két csoportra oszt-ják. Az egyikbe azok a míves darabok tartoznak, amelyeket jó minõségû aranyból, ezüstbõl és platinából készítenek az ötvösök, a másikba a bizsut sorolják, amelyet csaknem minden anyagból gyártanak. Az arany- és ezüstékszerek is tartalmaznak azonban egyéb fémeket.

Érzékenység

Ezek az egyéb fémek – a bõrrel érintkezve – kellemetlen tüneteket okozhatnak. Ilyen fém például a nikkel, a bizsuk és a világos színû fémötvözet, a “fehér-arany” egyik komponense. Elõször is azt érdemes tisztáznunk, hogy mi a “valódi arany”. A nyaklánc nem lehet “tiszta” arany – hiszen a 100%-os vagy 24 karátos arany túl puha az ékszerekhez. Az ötvösök rendszerint 14 és 18 karátos arannyal dolgoznak; ezekben 14/24, illetve 18/24 tömegrész arany van. (A karátot kb. 1300 óta használják. Az Egyesült Államokban 10 karátos lehet a legkisebb aranytartalmú ékszer, de fél karát hibát is megengednek, ezért elõfordulhat, hogy a 10 karátos tárgy csak 9,5 karátos, és 39,6 tömegszázalék aranyat tartalmaz. Angliában legalább 9, Franciaországban legalább 18 karátos aranyékszert szabad csak árulni.)

Az ötvözet összetételét nem jelzi a “karát” megjelölés. A különbözõ színû aranytárgyak más-más ötvözõanyagokat tartalmaznak. Az aranyötvözeteket “savpróbával” tesztelik. A 9–10 karátnál kevesebb aranyat tartalmazó fémek a salétromsav hatására gyorsan megzöldülnek. Királyvízzel (kb. azonos mennyiségû salétromsavat és sósavat tartalmazó keverékkel) vizsgálhatók a 18 karátosnál értéktelenebb ötvözetek: a savcseppel érintkezõ fém azonnal halványsárgára változik, mert a színes ötvözõanyagok kioldódnak. A vizsgálatot sokszor “próbakõvel” végzik: a kemény fekete kõvel egy ke-vés fémet dörzsölnek le a kõ felületére és a tesztet itt végzik el, az ékszert pedig ismét hibátlanra csiszolják. Amikor a “valódi arany” allergiás reakciót vált ki, mindig az egyik ötvözõfém a bûnös, többnyire a nikkel. Néhányan rendkívül érzékenyek erre a fémre. Az érzékenység rendszerint akkor derül ki, ha aranyozott fülbevalót kezdenek viselni. Mivel az aranyréteg nagyon vékony, és általában nikkelrétegre kerül, nem meglepõ, hogy a fülbevaló viselõje az arany kopása nyomán hosszú ideig érintkezhet a nikkellel is.

Tünetek
A fémallergia leggyakoribb meg-jelenési formája a bõrirritáció. Az érintett felület viszket, kivörösödik, megduzzad esetleg kiszárad, és hámlani kezd. Ha hosszabb ideig érintkezik bõrünk az allergén reakciót kiváltó fémmel (fülbe-való, nyaklánc, karkötõ, óraszíj …), akár megvastagodhat és be is repedezhet.

Hatásos védelem a fémallergiával szemben
Egy életre szól a fémallergia, ha már egyszer kialakult. Jelenleg nem áll rendelkezésre olyan módszer, amellyel megszüntethetõ lenne. Leghatásosabb védelem az elkerülés, mely sokszor az ékszerek mellõzését, a fogászati tömések, implantátumok kicserélését jelenti. A fémallergia megállapítására két általánosságban leggyakrabban használt tesztelési módszer létezik. Egyik az un. epicután teszt, másik a limfocita-transzformációs teszt.

 

Forrás: www.ékszer-piac.hu